Tegnap elindult a Bubi, Szerkeztőségünk pedig jól elkávézta a dicső rajtot. Kik fognak örülni ennek a fejlesztésnek? Az irodisták, vagy a turisták, netán az egyetemisták? Egy picike kétség sincs bennem afelől, hogy a megfelelő háttértanulmányok birtokában ott fent pontosan tudják, korra, nemre, anyagi helyzetre meghatározva, hogy kis is a célcsoport - aki vadul tekeri majd a molzöld bicikliket. Ha pedig valamelyik igazán fontos asztalon ott lapul ez a tanulmány, akkor biztosak lehetünk benne, hogy külön fejezet szól a kávéimádókról. Mert ki ne örülne neki, ha egy napsütötte délutánon bejárhatja a kedvenc bubis kávézóit? Készülünk külön Nemzeti Nagy Bubis Kávéhatalmak Térképpel, de a startpisztoly tegnap eldördült, a mutyik miatt mi beragadtunk, így most csupán egyik kevencünkkel, egy csipetnyi olasszal jelentkezünk. Hajtás után összehasonlítás, számok, mégnagyobb számok, biciklik, ízek, érzések, kávé, una piccolo italia -  mi kell még?

A Bubik árnyékában, a belváros szívében lapul egy kis kávézó

Node nézzük először a puszta számokat - amik sosem hazudnak: 

Hosszas mérlegelés után Szerkesztőségünk úgy dönttött, hogy nem zongorázzuk végig a táblázatot, ami biztos, hogy ketten együtt tökéletes párost alkotnak, mint ők:

A baloldaliba fagyi pottyant - szezonális huncutság

Reprezentatív felméréseink alapján ha megkérdezzük az utca emberét, hogy a kávénak melyik népség az atyja 98,6%-uk az olaszokat vágja rá. Küzdhetnek fogcsikorgatva tevéikkel felvértezve ez ellen az ausztrálok a flat white-al, meg a többi egyébként isteni kávékülönlegességükkel, de fölösleges. Persze a törökök is a kávé nemzete (mimás lennének). A görögök is, méghozzá ugyanazzal az itallal, amit elloptak török barátaiktól, és azóta görögkávénak hívják. Értitek? Tényleg így van. Ez mind, mind bátortalan próbálkozás az olasz nemzet és a kávé régi baráti uralmának megdöntésére. Mert ugyan mi lehetne annál tökéletesebb, mint Nápolyban a bugyikék 30 éves Piaggorol lepattanva beülni egy napindító espressora? Az olaszok idillikusan élnek, és menetelnek az államcsőd felé, de nem kell aggódni, a kávézásra mindig fognak adni. Nekünk pedig nem marad más, mint hogy a Piaggot Bubira cseréljük, és elrobogjunk vele Carlo-hoz a Caffé Torinoba.

Délután van. Leparkolok, már látom, hogy jön Carlo. Csak a szokásos espressot kérem. Hallom ahogy pörkölődik, miközben én is pörkölődök a nyárvégi napon. Már a Földközi tengernél járok, a körút zúgása a tenger morajlása. Jön vissza Carlo mosolyogva. Belesürcsölök. Isteni. Odapillantok a Piaggomra, újra belekortyolok a kávéba. Csend van, és csak zúg a tenger. Elcsörtet mellettem egy kukásautó, rögtön hazajutok! Itthon vagyok hogyne, ez Budapest. Az én városom. Fizetek, felpattanok a Bubira, és elmegyek inni a Gozsduhoz. Ott legalább nem járnak kukásautók, Bubi parkoló viszont van.

Mikor gyere:

• Ha csak egy kávé erejéig is ki akarsz szabadulni a BP-i forgatagból
• Ha éppen a Nemzeti Múzeumban voltál
• Ha Carlotól akarsz kávét kapni, mert az olasz, az olasz, értitek

Mikor NE gyere:

• Ha nincs Bubi bérleted
• Ha nincs Piaggod
• És ha gyalogolni sem szeretsz

Számok nyelvén: 5 / 5 - olasz. kávé. mi más?

Itt találod őket:

• offline: Budapest, VIII. kerület, Bródy Sándor utca 2.
• online: facebook

Ha utánunk csinálnád a kukásautó előli menekülést, ezt hallgasd közben!